Szabó Sándor

HAVAK, VARJAK

Jeanne d’Arc-i sóhajtás a táj
Minden tetőt fönség borít
Lelkemre nagy csönd fátyoloz
fehér fulár bocsátkozik

Aki megyen ügyelve lép
legyen halk a hóroppanás
Áhítat kell most végtelen
és ragyogás és ragyogás
Tüdőm szilánkos fényt iszik
Ma még a cinkehulla se
boríthat ki s lám a torony
megint varjaktól fekete