Rába György

AZ ÖRÖKBEFOGADOTT

Kölyökkorában fogadtam magamhoz
magam is kölyök
velem együtt nyurgult vastagodott
botladozott ha botladoztam
ütköztem ő is ütközött
ám míg én folyvást meszesedtem
ő csak keményítette izmát
a vágy kerekén cél igézetében
szétnyomta a falat
a tető eresztékeit
messzire ragadta a holnap
s én rémületből esem rémületbe
mert nem csalja már vissza füttyszó
s vajon engem ajnároznak-e benne
vagy hisznek csak a szemmel láthatónak