Parti Nagy Lajos

ŐSZOLÓGIAI GYAKORLATOK

Részlet a Dumpf-szonettekből


„ó jaj, meg kell halnap, meg kell halnap”
(Dumpf Endre)

csörög-morog a gyönge elme
a márgaszürke gyöngykavics
én gyöngy vagyok melyet lenyelve
más szempontból a garat is
a gondolatom gumitalpon
nem ilyen kényszerfélcipősen
szalad a kerti úton halkon
szalad sudáran és velősen
nem ilyen kényszerpizsamásan
nem kérném szépen és alássan
a szív nekem nem lételem
bizonyos személyt sose lássam
a kert mélyén az elmúlás van
hol búvok büffésnőtelen

*
egy képernyőnyi bús szünetjel
traubiszódám fogom fülön
nem bajlódok én már szürettel
fürt szőlőmet megfésülöm
elmézem egybe és külön
ahogy a mustos ég tüzet nyel
mi hátravan már átülöm
egy paddal egy füzettel
őszi madár ki mord a lombban
mord vagyok én is bordalomban
és az osztályon nincs személy
nincsen fivér és nincsen nővér
kit megindít a fröccsenő vér
s hogy tátva rám a pincemély

*
énnékem már e földi nász kicsi
ha feldobom a felhők talpmasszázsa
egy hernyóbársony tömpe gyászkocsi
vesz kezelésbe marka mint a mázsa
roppant kezéből csüggök majd alant
s bár félek kissé nehogy eleresszen
himbálóztomban zengek mint a lant
szemüveg lázlap kis bajuszka dresszem
szép délibáb az őszi délután
gurul velem az égi ágyútalpon
s ha kérditek majd fülbesúgva halkan
„az ott kezedbe úszósapka tán”
én odavágom néktek vérfagyaltan
„á csak a skalpom”

*
egy őszológus félcipőbe’ jár csak
meg félkabátban fél s negyed ballonban
a túrt avar a pizsama alá csap
és meztelen bokán nyalintja nyomban
az őszológiában egy a napszak
s e délután és este közti sávban
a szívig ér az édes rothatag szag
hol andalog a lélek elmúlásan
az ember felnő felnő és lelappa
még rá se lép e gyűrött irkalapra
már kucorodhat össze mindhiában
kezében ernyő fején nyúlkalapja
s a kórházkert a nedves kurta mappa
reá csukódik lassúdan és puhádan