Horváth Elemér

TÁVOZÁS FIRENZÉBŐL


„e quindi uscimmo a rivedere le stelle”
(Inf., XXXIV, 140)

nem voltak csillagok köd volt és fázva
hulló eső amikor átdobogtam
a fahídon az ér másik partjára

„ez már ausztria” hangzott fojtottan
hátam mögött ámbár senkit se láttam
persze igaz vissza se pillantottam

és földerengett bennem hogy hazátlan
lehet élni sőt hogy érkező voltam
és miközben a nyirkos ködben fáztam

a kárhozott föld elmaradt nyomomban