Lajos Mariann

SZEMPILLÁD ROJTJA

Szempillád rojtja lebocsátva.
Szép lettél újra, nem okos
tudós, ideges, görnyedt hát,
keményre edzett szellem és test,
lettél göndörödő szempilla,
látó szemedre rábocsátott,
lettél szépséges, hosszupillás
tündérke, mint gyermekkorodban,
visszaszépültél, de ilyen
némán fekvő sohasem voltál,
ilyen tompa és indolens,
ilyen semmiért nem haragvó,
ilyen már semmiért se lelkes,
ilyen már semmit sem tevő,
ilyen csak sűrü, barna, göndör
pillát a szemre ráeresztett