Orbán Ottó

Ő

Ahogy az egyházak tanítják
Úgy biztosan nem
Világnagy vállfaként
Hogy ráaggassuk vétkeinket
És üdvözüljünk
A menny viszontszolgáltatásaképpen

Kételkedés nélkül nincs bizonyosság
S miért lennék pont én a sátán
Ha valamit csak jól szeretnék érteni
És ezért eszméről eszmére ugorva
Megkísérlem az átkelést
A zajló csillagjégfolyón

Bölcseletileg ez
A saját farkába harapó kígyó esete
A végtelennel
Költőileg viszont
Másképp sehogy sem értelmezhető

Ember vagyok embernek képzelem
Csak nálunk tökéletesebbnek
Tudja a különbséget jó és rossz között
És nem roppantja össze
A rettenetes felelősség

Hadd hihessem mindenek ellenére
Hogy létezik
Hogy van mérték az általános viszonylagosságban is
Hogy ő a harag és a lázadás is
Betegségben és bajban
Amíg csak élek
Hadd éljem szép világomat
Az ő világát
Az ő nevével
Kimondhatatlan
Parázsként égető
Nevével néma számon