Határ Győző

KHRONON

A Kis Klapanciáriumból

egy kéz egy bársonyos kéz kér símogat
hogy utunkból takarítanám el a napokat

reggel reggelit csinálok este vacsorát
s így hajtom az időnap végtelen sorát

tudom pedig a látszat játszódik velem
napjaim száma immár mínusz végtelen

a bankár idő sandán rám kancsalog
néhány örökléttel már mínuszban vagyok

néhány örökléttel amit engedélyezett
a Kezdet de menten megvont a Végezet

a khronon se voltam még – aminek
tartamát csak kvantum tudósa érti meg

az elpattanásban a magamra ismerés
a khronon metszékén a rebbenésnyi rés

a legtörtebb-tört-rész tűhegy-percenet
ameddig a khronon tölt lát félt szeret

egy kéz egy bársonyos kéz kér símogat
hogy utunkból takarítanám el a napokat