Fischer Mária

AHOL ÉS AHOGYAN, MÉGSEM MINDEGY

Mértani testek a házak. Belakott idomok,
téridomok. Plusz a macskák, a kutyák, egerek,
svábbogarak, papagájok, pintyek, pitonok.
Fáradt embereken pattog a szikra. Fonák
műsor, műanyag – és műsorozatba lövés
dosztig. Most beleélem magamat. Toleráns,
érző nő vagyok; álmok közelében ülő,
mondvacsinált, toleráns polgár. Míg fedelem
véd, falaim szigetelnek, gyepem is befelé
nő – és zöld a fülem. Senki se tudja, hogy így
élek az élőkkel, hogy versben keresem
kulcsaimat. Kinyitok, zárok – meg kinyitok,
zárok. Ronda szokás. Mindig csak felemás
érvek közt lélegzem, felemás levegőt.