Kőrizs Imre

CONSTANCE

Palinódia

Olyan volt, mint egy grófkisasszony
a Háború és békéből,
édesapja pedig,
ahogy a néptáncbemutatót követő fogadáson
(„Apádat már meg sem ismered?!”)
egy nagyvonalú és szórakozott gesztussal,
a telefonokra hivatkozva elhárította a bemutatkozást,
mint egy öreg gróf.

Az, hogy a benyakalt konyakok és whiskyk következtében
a szabadidőközpont lépcsőjére hányt (nem az apa),
bár ő szakítani akart (ugyan mit? akkor még!),
engem, foghatván ekképp az alabástrom homlokot,
és mert a szégyen és az esendőség együtt mindig megható,
cseppet sem zavart.

Ekkor utaztunk először taxival,
amit ő példátlan önuralommal vagy szerencsével tűrt hazáig,
utoljára pedig akkor,
amikor legvégül azt mondta, el akar jönni hozzám,
ahol a bevilágító neonlámpa fényében
csak azért nem bizonyult szebbnek, mint valaha,
mert úgy látszik,
a szépség konstans.