Simonyi Imre

KRÚDY

 

Mi minden volt inkább, de messiás
az nem volt, amint tudják is, gondolom.
Ámde tagadhatnók-e, hogy ettől még
keresztje azért lehetett néki, igazán?
Időnként (szórakozottan) fel is függeszkedett reá,
szemérmesen féloldalt fordult,
mintegy háttal a világnak,
s szemét lehunyta.
Ecetes spongyát kóstolgatott, illendően
(hogy az is milyen? megtudni azt nem árthat),
s (inkább mellékesen) lándzsát illesztett oldalába,
valamint gomblyukába muskátlit – s kevéssé
a töviskoronát homlokán félrecsapta.

S ha szemét felnyitotta – akkor onnét
Podolinig is ellátott talán
(ámde a jó Kéhlyig bizonnyal).

És hogyha fejét kissé megemelte:
„Az ottan Magyarország…”

És akkor ásított…