Uwe Gressmann

KOZMOSZ

Kalász Márton fordítása

 

S ki ne ismerné a hatóságokat
S a szaladgálást a papirossal?

Te a végsőkig elmégy;
Emeletről emeletre,
Hogy az ügyet elintézd,
Csak legyen mindig kedved; és: elég merész légy.

S tudod-e, Isten, hol a megfelelő hely?
Mindenki azt mondja, nem illetékes.
S hogy néz ki minden:
Hosszan elnyúlik
Távokban, párkányokban, perspektívákban,

fogadóórákban…

Tisztára folyosó-birodalom.
S vannak padok, hogy elüldögélj.
S bárhova lépsz, falak –
Köztük az űr, a semmi –
S szögletek, fölületek; tér, ajtó, tér…
S csillagok, napok, a kifehérített égbolton.

S kérdőre vonod az örök kérdést:
Mi van az ég boltjai mögött?
S nem látom a végét.

De, mondják itt, ez megváltozik,
Mihelyt kiszólnak: A következőt!

Süllyedsz is föld felé,
Ahogy imént ég felé emelkedtél,
Akár a páternoszter,
Állsz, mintha most adnád le a belépőt,
Már ebben a pillanatban;
S: látsz aztán kint a térben egy házat,
Kisebb lesz, minél inkább eltávolodsz.

S így haladsz térről térre,
Hogy az ügynek végére járj,
S bámulod mindezt.