Rita Dove

RABSZOLGATRANSZPORT MARYLANDBŐL MISSISSIPPIBE

 

(1839. augusztus 22-én egy kocsirakomány rabszolga széttörte a láncait, megölt két fehér férfit, és megszökött volna, ha egy rabszolganő föl nem segíti a lovára a néger hajcsárt, aki aztán segítségért sietett.)

Nem tudom, hogy azért segítettem-e föl,
mert azt hittem, hogy ő a mi megváltónk,
vagy másért.
Agyonverve hagyták az út közepén,
por kavargott a teste körül,
mintha a rezzenetlen fényben tündökölve
egy moszkitóraj nyitna fölötte ernyőt.
Járomcsontján a bőr
úgy pattant szét, mint a fövő édesgyökér

levált szemhéja szabadon fityegett –
az én szemem ült az ő az enyémnél sárgább arcában.
Halál és megváltás
– egyik a másiknak barátja.
Nem vagyok állat. Érzéseim vannak.
A fiam is lehetett volna.

*

„A néger Gordon alig menthetvén életét, lóhalálában ért
az ültetvényre, nyomában üldözőivel.
A környéket föllármázták, és megindult a keresés.
Számos néger az erdőbe vette be magát, de feltaláltatván
leölettek, s így véget ért e szörnyűséges zendülés és gyilkolás.”

*

Nyolc mérföldre Portsmouthtól dél felé az utolsó kézibilincs is
lepattant a csupasz bőrről. Az utolsó, amit a hajcsár látott,
mielőtt hátulról lebunkózták volna, valószínűtlen fák voltak,
olyanok, mint a broccoli. Hatvan rabszolga ömölt ki
a kocsiból, büdösen, félig eszméletlenül, szabadon.

Petit, a málhamester futott a korbácsával.
Valamelyik nigger ráfeküdt a szomszédja lábára, gondolta, mielőtt
meglátta volna, hogy kiszabadultak. Megállj! üvöltött,
de még a gyereklányok sem hallgattak rá. Jobbra tőle
Atkins zuhant a bunkók koronája alá. Egy arcizmuk
sem rezdült. Várjatok. Nem kéne nektek eztet csiná’ni.

Orbán Ottó fordítása